zene: Vörös Andor vers: Janikovszky Éva írása nyomán írta Vörös Andor

Kire ütött ez a gyerek

Amíg kicsi voltam és okos, kedves, szép
Azt is csodálták, a szemem milyen kék
Meg, hogy mennyit nőttem és milyen ügyes vagyok
Amíg kicsi voltam, ezt mondták a nagyok

Amíg kicsi voltam és ügyes, rendes, jó
A nagyi szeme-fénye, a mindig mosolygó
„Milyen remek gyerek!“ és büszkék voltak rám
Amíg kicsi voltam, mindig ezt mondták

Vajon kire ütött ez a gyerek
Talán a Nagyapjára
Vajon kire ütött ez a gyerek
Jolánra, vagy a Mamára
Vajon kire ütött ez a gyerek
Lehet, hogy rám
És ezt nem is csodálnám

Mióta nagy vagyok és nyegle, idétlen
A család szerint már elviselhetetlen
Pedig megtettek értem mindent, ami csak létezik
Mióta nagy vagyok, a család szégyenkezik

Vajon kire ütött ez a gyerek
Talán a Nagyapjára
Vajon kire ütött ez a gyerek
Jolánra, vagy a Mamára
Vajon kire ütött ez a gyerek
Lehet, hogy rám
És ezt nem is csodálnám

De egyszer felnövök majd, mert
minden gyerek felnő
Híres ember leszek, mondják,
„Igen, ez Ő!“
Akkor majd ámulnak és büszkék
lesznek rám
Ha egyszer felnőtt leszek, mindig ezt
mondják

Tudom kire ütött ez a gyerek
Csakis a Nagyapjára
Tudom kire ütött ez a gyerek
Jolánra, meg a Mamára
Tudom, kire ütött ez a gyerek
Biztos, hogy rám
És ezt nem is csodálnám
Tudom, kire ütött ez a gyerek
Az egész familiára
Tudom, kire ütött ez a gyerek
Hát nem is valaki másra
Tudom, kire ütött ez a gyerek
Biztos, hogy rám
És ezt nem is csodálnám