zene: Bródy János vers: Bródy János

A napsugár


A napsugár, ha vidáman ébred
beköszön az ablakon
Felhőtlen tiszta arccal
mosolyog az ágyamon

Jó reggelt kívánok – mondja,
s nevetve szemembe néz
Gyerünk gyorsan, ugorj az ágyból,
vigyázz, hogy el ne késs

A tükör szélén táncra perdül,
kibontja sok színét
S a szobám falát körbejárja
szivárványt szórva szét

A porszemek életre kelnek
s levegő felpezseg
s valahogy minden arra vár,
hogy én talpon legyek

Ó, napsugár, ó, napsugár
én szeretlek nagyon
Jöjj el hozzám minden hajnalon
Ó, napsugár, ó, napsugár
én szeretlek nagyon
Olyan jó lenne, ha így kezdődne
minden új napom

Ha reggel, mikor felébredek,
kinn zuhog az eső
Semmi kedvem sincs felkelni
azt hiszem ez érthető

Ha borús felhők lógnak az égen
az ágyból kimászni kár
De egész más, ha már korán reggel
mosolyog a napsugár

Ó, napsugár, ó, napsugár...