zene: Szörényi Szabolcs vers: Zelk Zoltán

Ákom-bákom

Egyszer, régen, az irkámon,
Született egy Ákom-bákom.
Hát, egyszercsak látom, látom,
Kétlábra áll az irkámon
Úgy indul el Ákom-bákom.

Azt hittem már sose látom,
Oly messze ment Ákom-bákom.
De mikor az erdőt járom,
Űl az ágon Ákom-bákom,
S rajta van a nagykabátom.

Szólok hozzá -Ákom-bákom,
Mért vitted el akabátom!
Eső esik, mindig ázom,
Hideg szél fúj, mindig fázom.

Légy olyan jó, Ákom-bákom,
Add vissza a nagykabátom!
S képzeljétek, jövő nyáron
Eljött hozzám Ákom-bákom,
S visszaadta nagykabátom.