zene: Móricz Mihály vers: Nemes Nagy Ágnes

Jeromos, a remeterák

Jeromos, a remeterák
szívén a vágy serege rág.
Sötét a víz feneke:
nem lesz többé remete.

Sírnak-rínak a kis halak:
ki ad nekünk tanácsokat? Fejünk ésszel már ki töltse?
Ki lesz öblünk büszke bölcse?

De Jeromos hajthatatlan:
unalmas e barna katlan!
Ne féljetek, visszatérek,
s folytatom a bölcsességet.

Alig indul, gyorsan úszva,
szembe-perdül egy medúza.

Jaj nekem – szól – siralom!
Elveszett a kalapom.
Így a fejem alaktalan,
nem élhetek kalaptalan.

Szól Jeromos: Gyere most,
ismerd meg hát Jeromost,
vándorútra menjünk együtt,
kalapodat megkeressük.